idojarasi helyzet

cserealja vendeghaz

Telkibánya | Helytörténeti Kiállítás

Cím: Telkibánya, Múzeum u. 15.
Telefonszám: 30/ 768-5271

A múzeum története és gyűjteményének kialakulása két szálon vezethető le, hiszen 2005. március 1-jén egyesült két gyűjtemény, a Telkibányai Ipartörténeti Gyűjtemény és az addig forrói székhelyű Abaúji Múzeum. Úgy is fogalmazhatunk, a fenti dátumtól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság szervezetébe tartozó Abaúji Múzeum székhelye Forróról Telkibányára került, de nemcsak ez történt, mert a múzeum módosított működési engedélye –Telkibánya tradícióinak megfelelően – már kibővül az intézmény ipartörténeti gyűjtőkörével is.

Az előzmények Telkibányán nyúlnak régebbre vissza, ezért érdemes ezt a szálat előbb felgombolyítani. A Telkibányán majd évtizedeken keresztül igen fontos szerepet betöltő Kádár család az 1930-as évek elején vásárolta meg ezt az épületet, melyben korábban az első magyar porcelángyár működött. Romos felső szintjét lebontatták, újratetőzték, és lakóépületté alakították. A Kádár családnak, mint falusi értelmiségieknek a tárgyi kultúrája sajátosan eltért a Telkibányán és a falvakban jellemző tárgyi világtól, jól érzékelteti ezt a család emlékszobája az utolsó kiállító teremben, de ez nem jelenti azt, hogy érdeklődésük ne terjedt volna ki a másik, a népi világ irányába. Jelentős néprajzi gyűjtő tevékenységet is folytattak lelkészi, tanító hivatásuk gyakorlása mellett.

1970-ben Kádár Klára és Kádár Sára a család gyűjteményét és lakásuk alagsorát a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum rendelkezésére bocsátotta, amely bányászattörténeti tárgyakkal egészítette ki az anyagot, így alakult meg a rudabányai múzeum filiájaként Telkibányán az Ipartörténeti Gyűjtemény. Az alapításban elévülhetetlen érdemei voltak Murvay Lászlónak, a rudabányai múzeum igazgatójának és Benke Istvánnak is. A kiállítóhely gazdája 1974-ben bekövetkezett haláláig Kádár Klára volt, ezután az utolsó Kádár, Sára néni vette át a stafétabotot.

Kádár Sára élte végét közeledni látván végrendeletileg, házát, telkét, minden ingó és ingatlan vagyonát a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumra hagyta, így 1979-től már a teljes épület és a hozzátartozó telek is egy közgyűjtemény céljait szolgálja.

KIÁLLÍTÁSOK

Porcelángyártás Telkibányán

Hazánk elsõ porcelán gyárának termékei és történelmi emlékei az elsõ teremben láthatók, amelyek a gyûjtemény legértékesebb részét képezik. Széchenyi ösztönzésére, Bécs gyáralapítást tiltó rendelkezés ellenére, Bretzeinheim herceg az érckutatásnál megtalált kaolin felhasználására porcelángyárat létesít 1825-ben. Kitûnõ ízléssel készült edények kerültek ki a gyárból. Késõbb kõedény gyártásra állt át és igényes termékei külföldre is eljutottak. Az egyre növekvõ konkurencia és a kedvezõtlen szállítási viszonyok miatt 1907-ben a gyár kénytelen beszüntetni termelését. E gyûjtemény a híres „Regéci” és „Telkibányai” jelzésû kerámiák teljes sorát õrzi.

Ásványgyűjtemény

Egy külön teremben elhelyezett ásványgyûjtemény bemutatja Magyarország legjellemzõbb és legszebb ásványait. Külön vitrinben láthatók csodálatos és változatos formájú kalcitok, aragonitok. A többi vitrinek bemutatják a hazánkban bányászott összes ércek és ásványok jellegzetes típusait és különleges kristályait. Megtalálható Tokaj-Hegyalja összes jellegzetes ásványa, opálok, kalcedonok, féldrágakövek, az ebbõl készült dísztárgyak és a híres állat és növény kövületek. Együtt látható Telkibánya jellegzetes ásványi a borostyánopáltól a termésaranyig és ezüstércig. Az ásványgyûjtemény egy magángyûjtõ letétbe helyezett anyaga.

A bányászat története

A baloldali terem bemutatja a hajdani bányaváros, Telkibánya középkori virágzó nemesércbányászatának emlékeit. Telkibányáról az elsõ írásos adat 1270-bõl származik, amelyben V. István az egyik adománylevélben említi a község nevét. Károly Róbert 1341-ben mint királyi bányatelepnek szabályozza határait. Nagy Lajos pedig 1344-ben „Telukyt” bányavárosi kiváltságaiban megerõsítette. Fénykorát Zsigmond király korában élte, amikor az írások mint bástyákkal és falakkal megerõsített helyet említik.

Telkibánya tagja volt az 1487-ben megalakult Felsõ-Magyarországi Bányavárosok Szövetségének. Ércbányászatának jelentõségét és bányavárosi rangját akkor veszti el, amikor a bányászat mélyebb szintre kerül, a telérek elszegényednek és Amerika felfedezése után a nemesfém árak visszaesnek.

Telkibánya középkori bányászatát egy dioráma mutatja be, amelyen egy makett sorozaton a bányaváros virágkorában alkalmazott csaknem teljes technológiai sor található arányosan kicsinyített méretben. Ezen megismerhetõ, hogyan mûködött a foncsormalom, amelynek középkori õrlõkövei a múzeumkertben láthatók. Megismerhetõ a középkori horpabányászat kézi vitlás aknái, valamint a nyílászúzók, ércmosók, stb. Tárolók mutatják be a régi bányászszerszámokat, a bányamérés és világítás eszközeit, Tokaj-Hegyalja ásványbányászatának képeit, dokumentációt, valamint a korábban itt mûködõ fafaragó tábor alkotásait.

Néprajzi gyûjtemény

Telkibánya gazdag néprajzi emlékei, a háztartásban használt több mint száz éves eszközei egy kisebb teremben láthatók. Különösen értékesek az itt készült szõttesek, hímzett terítõk, konyharuhák, amelyeket még ma is készítenek és használnak a községben. Értékes látványossága e teremnek az a kopjafa gyûjtemény, amely a vártemplom temetõjében található fejfákat mutatja be. Ezek az archaikus évszámjelöléseivel és díszítéseivel az oszlopos-rovásos fejfák csoportjába tartoznak, évszázadokon keresztül megtartották formájukat. Beszélõ fejfáknak is nevezik ezeket, hiszen formájukról, alakjukról, díszítéseikrõl meglehet állapítani az elhunyt nemét, életkorát és a faluközösséghez kapcsolódó viszonyát.

Nyitvatartás:

Hétfő kivételével 9-17 óráig

Belépőjegy:

Felnőtt: 635 Ft
Diák: 380 Ft
Nyugdíjas: 380 Ft

Kapcsolat

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.