A tokaji aszu megszületésének krónikája szerint Lorántffy
Zsuzsanna udvari papja, Sepsy Laczkó Máté, aki a nagyasszony
birtokán a szőlőtermelést irányította, az akkori hadi
események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők
emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak.
Így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Ráadásul a teli
boroshordókat el is kellett rejteni sarcoló török és osztrák
katonák elől. Kőbe vájt pincékben, "lyőlyukakban" helyezték
el az értékes italt. Az eldugott borokból olyan kiváló
minőségű ital lett, és a vincellérek kísérletezése során
létre jött az aszubor, amely Tokajt világhírűvé tette. A "lyőlyukak"
olyan alacsonyak voltak, hogy csak görnyedve lehetett oda
belépni. Állítólag innét ered a mondás, hogy "a tokaji bor
előtt meg kell hajolni".
Az aszú gyors karrierjét elősegítette az a hiedelem is, hogy
aranyat tartalmaz. A bor gyönyörű arany színe tévesztette
meg Galeottó Marziót, aki azt feltételezte, hogy az aszú
színét a hegyben lévő arany idézi elő, mivel a tőke magába
szívja és a bogyójába eljuttatja ezt az értékes nemesfémet.
"Tokaj titkához nem lehet közelíteni, mert minden cserje,
amelyre a nap ráveti sugárzását, telítődik ismeretlen
energiákkal."
Tokaj a minőség fogalmának testvére lett. A tokajihoz
hasonlítottak szerte a világon minden bort. Tokaj aszúbora a
XVIII. századtól elérendő cél lett. Szinte mindenhol, ahol
lehetett próbálkoztak aszúborok előállításával.
A tokaji íze, zamata, aromája azonban a világon egyedülálló,
sehol máshol elő nem állítható, s egyetlen más borban fel
nem lelhető. Ez köszönhető Tokaj-Hegyalja tájjellegű
mikroklímájának, s benne van az ott élő emberek verejtéke.
A tokaji borok közel félezer aranyérmet nyertek
borversenyeken. Az 1985-ben Bordeaux-ban rendezett borászati
kiállításon kétezer bor versenyében három arany-érmet
nyertek a borkombinát borai, az 1962-es évjáratú ötputtonyos
aszú a borverseny nagydíjában részesült. Több hasonló
eredményt sikerült elérni az 1985-től 1991-ig terjedő
időszakban is.
